Munkát váltok...I. - Rögös utam az aktatologatástól a selyemfestésig

Már régóta gondolkodtam azon, hogy megírom szakmaváltásom történetét, de mégis nagyon nehezen kezdek neki az első pár sornak. Azért, mert hamár megírom, azt csak őszintén, tanulságokkal teli tenném meg, márpedig mindkettőhöz kellő idő kell és letisztulás - csak így ér valamit, segíthet másoknak. Merthogy ez is cél: mostanában olyan sok emberrel hoz össze a sors "véletlenül", akik szintén ebben a cipőben járnak, mint én három évvel ezelőtt, hogy azt látom, hogy szükség van a folyamat lépéseinek beazonosítására és a kiút felvázolására.

Bevezetés - A munka és én

Mondhatni sosem voltunk jóban... Na, innen szép nyerni, szoktam mondani, dehát ez sajnos manapság nem ritka: az emberek azt gondolják, hogy dolgozni kell, dolgozni szükséges rossz, kell a pénz, ez az élet rendje, ennyi. Kikerül az ember az iskolapadból bele a nagybetűs életbe, tessék felnőtté válni.

Elvégeztem én is egy főiskolát, nagyon jó eredménnyel, két nyelvvizsgával, külföldi ösztöndíjjal, tanulmányi versennyel, OKJ-s szakmákkal, kutyafülével, tök jó. És most hogyan tovább? Mit kezdjek a közgazdász diplomámmal, amivel minden második ember rohangál? Miben vagyok jó? Hogyan tudom kamatoztatni, kibontani a képességeimet? Mi az, amit szívesen csinálnék? Átgondolják ezeket a kérdéseket a friss diplomás fiatalok, amikor elmennek dolgozni egy céghez? Vagy még mindig azért dolgozunk, mert kell, mert ez így jó, szüleink is ezt tették, stb?

Valójában mi a motivációnk a munkára? Van, aki nincs rászorulva anyagilag, ezért semmi motivációja nincs, ami munkára késztetné. Tehát ha nem kellene, akkor nem dolgoznánk? Vagy van valami belső igényünk arra, hogy létrehozzunk valamit akár két kezünkkel, akár szellemi (intellektuális) kapacitásunkkal?

Munkához kötődő tévhitek

A munka szükséges rossz - kell csinálni, majd valahogy túléled te is. Kell-muszájból nem lehet jól csinálni valamit. Miért lenne a munka rossz? Miért elképzelhetetlen, hogy valaki szereti, amit csinál?

• Kell egy "rendes állás, mellette hobbiként csinálhatod azt, amit szeretsz. A munka nem erről szól... - Miért ne lehetne a kettő egy? Erről majd később.
• A pénzért dolgozunk, ez a célja a munkánknak, hogy vehessünk belőle kenyeret, pont. Nem kell túlragozni. - pont fordítva, a munka célja a teremtés, a fejlődés, a közösség, a segítés és mellesleg még anyagilag is jól járunk.
• Ne hagyd ott a biztos állásodat egy bizonytalanért. - Manapság mennyire biztos egy állás? Elárulom: semennyire. Mióta vállalkozó vagyok, biztosabbnak érzem azt, amiért most megdolgozom, és tudom, hogy minden rajtam múlik, ha van bevételünk, ha nincs, csak miattam lehet, minthogy valaki a fejem fölött kétes döntéseket hozzon, és csődbe menjen a cég, ahol alkalmazott vagyok, vagy valaki bekavar a hátam mögött és kirúgat, stb.
• Abból (amit szeretnél) nem lehet megélni - miért ne lehetne? Mindenből meg lehet élni, a kérdés az, én meg tudok-e? Tudom-e olyan jól csinálni, hogy megélek-e belőle. Illetve ezt megelőzően: hiszem-e, hogy meg tudok élni belőle? Ha nem hiszem, akkor ne is vágjak bele...
• A munka komoly (értsd: komor) dolog - ez inkább kimondatlan tévhit, de érezni lehet, hogy az emberek görcsölnek a felelősségtől, tehertől, döntésektől, stb. Mintha csak így lehetne, játékosan, könnyedén nem. Mintha a munka tenne minket komorrá és terheltté, pedig nem, mi magunk tesszük magunkat ilyenné, ha munkáról van szó. Pedig a munka laza, könnyed is lehet (nem felelőtlenre gondolok)

Folyt.köv.